|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 42 találat | lapozás: 1-30 | 31-42 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Zrínyi Miklós 2000. november 2.Bodó Levente /Szentegyháza/ az egyik legtermékenyebb erdélyi szobrász: 36 köztéri szobra és domborműve készült el különböző közületek megrendelésére. Szentegyháza testvérvárosa, a Somogy megyei Balatonlelle önkormányzatának felkérésére már hat esztendeje, minden év augusztusában elkészít egy reliefet történelmünk és irodalmunk kiemelkedő személyiségeiről. Eddig Arany János, Rippl-Rónai József, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Deák Ferenc és Örkény István domborműve látható Lellén. Legközelebb Erkel Ferenc, József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor és Zrínyi Miklós domborműve is a fentiek mellé kerül. Jelenleg egy újabb millenniumi reliefen, a Baróti angyalon dolgozik, melyet november 10-én lepleznek le az erdővidéki városban. /Kristó Tibor: Bodó Levente domborművei. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./2003. január 13.Jan. 12-én a doni tragédiára emlékeztek az áttörés 60. évfordulóján a budai Várban, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán található emlékműnél. - Talán nincs olyan család Magyarországon, amely ne veszített volna el egy apát, egy fiút, egy testvért vagy egy barátot a magyar történelem nemzetet próbáló háborújában - hangsúlyozta Holló József dandártábornok, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Csaknem 130 ezer bajtársunk veszett el az egyenlőtlen harcban - mondta Horváth Gyula. Az emlékműnél koszorút helyeztek el az Országgyűlés elnöke, a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében. Ugyancsak elhelyezték a megemlékezés virágait a Nemzeti Kegyeleti Bizottság, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Bolyai Bajtársi Kör, a Horthy Miklós Társaság, a Doni Bajtársak Szövetsége, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Vitézi Rend képviselői. Az eseményekre emlékezve ünnepi szentmisét tartottak a Mátyás templomban, amelyet Kocsis István tábori esperes celebrált. /Emlékezés a doni eseményekre. 60. évforduló a budai Várban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./2003. január 14.Megrokkant élet és Kisebbségi utazások: Beke György legújabb könyvének címe és különös alcíme kiegészítik és magyarázzák is egymást (Kapu Könyvek, Budapest, 2002). Beke György Kárpát-medencei kisebbségi körútja őrjáratnak is mondható. Az író megérti a kárpátaljai ruszin, a Leningrád-Szentpétervár környéki inkeri vagy a német ajkú elzászi ember nemzetiségi problémáit, de az elűzött németek honvágyát is. Beke átfogó kisebbségelmélet alapjainak a lerakásához járul hozzá, miközben az egyetemes magyar kisebbségnek is írói szószólója. A kötet Elzászi béke? című írása (1996) idéz Francois Mitterrand egykori francia köztársasági elnök beszédéből: "A győztesek békéje, a század összes békeszerződése, főleg az 1914-től 1918-ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a versailles-i szerződéssel, de ugyanúgy az 1947-es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságtalan békeszerződések voltak. A győztesek dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták. Mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig le volt írva az ezt megelőző békeszerződésben". A beszédnek ez a része sosem jelent meg a központi francia sajtóban. (A román sajtó nagy része s a hivatalos politika meg egyenesen meg is haragudott a szocialista Mitterrand-ra.) Az RMDSZ -nek nincs külpolitikája. Korábban volt valami. Utoljára Bodó Barna volt megbízva ilyesmivel. - Minden államosított közösségi vagy egyházi épület visszaszolgáltatása Erdélyben - a jelenlegi ütemben - több évtizedig is eltarthat. A nagyváradi püspöki palotát már hat éve perli a katolikus egyház, ámbár már törvény van a visszaszolgáltatásokra. Az RMDSZ nem ideológiai párt, azonban egyetlen, totális pártként működik. Ez a román politika érdeke. Ugyancsak érdeke, hogy Tőkés László, Kincses Előd vagy akár Szőcs Géza fokozatosan kiszoruljon a vezetésből. Tokay György Viszont újságíróként Aradon éveken át Ceausescu-dicshimnuszairól volt nevezetes. (Lásd Szőcs Gézának az 1993. évi brassói kongresszuson közzétett röpiratait.) Verestóy Attila a néhány elemis Ceausescuné vegyészeti intézetében működött, ahová Péter Ferenc egykori telefonlehallgatós szekustiszt szerint csak válogatott legények kerülhettek. S valóban - ugyancsak Péter vallomásából tudjuk, hogy -, egy udvarhelyi Vipera nevű szervezkedés tagjaként bukott le, ám egyetlenként megszabadult. Egyetemet végezhetett, és szekus támogatással került Ceausescuné mellé. (Lásd: Erdélyi Napló, 1998. december 1., 8. és 15-ei szám.) - A Magyar Népi Szövetség sorsát írta meg Beke György még 1995-ben, de már Budapesten. A Zrínyi Miklós költő és hadvezér egyik munkájára emlékeztető, igen jellemző című Magyar áfiumban. /Gajdos Balogh Attila: Kisebbségi utazások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 14./2003. február 17.A magyar irodalom és kultúra tanfolyamon febr. 20-án, csütörtökön Rudolf Ágnes tanárnő tart előadást Zrínyi Miklósról Aradon, a minorita kultúrház Kölcsey-könyvtárában. /Kölcsey-csütörtök. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./2003. február 22.Február 20-án Aradon, a Kölcsey-csütörtök alkalmával Zrínyi Miklósról tartott előadást Rudolf Ágnes tanárnő. Két hét múlva az érdeklődők Mikes Kelemenről hallhatnak, Piroska Katalin neves magyarországi irodalomtanár előadásában. /Benke Tímea: Zrínyi Miklósról a Kölcsey Egyesületben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 22./2003. szeptember 10.Székely határőrök nyomdokain címmel immár harmadik alkalommal szervezte meg augusztus 21-30. között a Tenni Közösen Próbálunk Szentmártoni Ifjúsági Társulat történelmi és honismereti táborát az Úz völgyében, több mint 40 hazai és határon túli fiatal részvételével. A táborban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói is megjelentek. A táborozás alatt a résztvevők bejárhatták az I. és II. világháborús hadszíntereket, ismerkedtek a vidékkel és az egykori történelmi eseményekkel. Dr. Szabó József János hadtörténész érdekes, terepbejárással egybekötött előadások keretében ismertette meg a hallgatókkal az Úz völgyében lezajlott eseményeket, valamint az Árpád-vonal hadászati jelentőségét. Külön színfoltot jelentett a háromszéki veteránok csoportja. A fiatalok a haditemetőt is rendbe tették. /Gergely András, Csíkszentmárton: Székely határőrök nyomdokain. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 10./2003. november 29.Baróton a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület a háromhavonta megjelenő Erdővidéki Lapok után újabb művelődés- és tudománynépszerűsítő kiadványsorozatot bocsátott útjára Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár címmel. Az első szám a tavaly májusban Kossuth Lajos emlékére tartott tudományos ülésszakon Csikány Tamás hadtörténész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, Egyed Ákos történész, az MTA tagja, az EME elnöke és Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója előadásait foglalja magában. Legközelebb valószínűleg a tavasz folyamán sorra kerülő Nagybaczoni Nagy Vilmost méltató előadások (a célnak sikerült megnyerni négy budapesti szaktekintélyt) anyagát közlik. /(hecser): Új kiadvány Erdővidéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./2005. július 19.Kusztura Sándor festőművész legutóbb, június folyamán Szentendrén, a Városházán állított ki 50 festményt, majd július 3-án Budapesten, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. A nemrég lezajlott udvarhelyi Sörfesztiválon népdalfeldolgozásokkal lepte meg a közönséget, melynek immár folytatása is lesz Augusztusban a Gyimesekbe látogat Kusztura, az itteni koncert után Nagykanizsára utazik, a Bornapokra, ahol ismét koncertezik. Nemsokára lemezen is hallhatják majd a festőművész által előadott népdalfeldolgozásokat. /(bb): Kusztura: kiállítások és koncertek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 19./2005. augusztus 31.Bensőséges ünnepséggel emlékezett meg Úz völgyében 1944. augusztus 26. napjáról, az akkori harcokról Háromszék, Csík és Magyarország közel félezer zarándoka. A tizenegy évvel ezelőtt felszentelt emlékmű azóta zarándokhellyé vált. A hősök temetőjében a gyülekezet együtt énekelte a zsoltárt és a Boldogasszony anyánk egykori himnuszt. A nap fénypontja a sepsiszentiványi Székely István Dalkör közismert katonadalainak előadása volt. Kegyelettel emlékeztek meg a napokban elhunyt, Úz-völgyéhez hű Molnár Tiborról, aki minden alkalommal felkérés nélkül cserkészegyenruhában állt őrt az emlékmű mellett. Jelenlétével immár tíz éve tisztelte meg az ünnepséget Szabó József János ezredes-hadtörténész, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, aki a vidék történelméről négy könyvet írt: Az Árpád-vonal, Az utolsó székely határőrök, Székely határőr ballada és Háromszék második világháborús frontharcosai és hadifoglyai. Az emlékmű, a szentgyörgyiek kopjafája és a szentmártoniak keresztje elé a kegyelet koszorúit helyezték el a m. kir. honvéd 11. székely határőr zászlóalj sepsiszentgyörgyi bajtársai, a Csíkszentmártoni Polgári Szövetség, a Szent Márton Alapítvány, a csíkszentmártoni Aklos Erdő-közbirtokosság, a Csíkcsekefalvi Erdő-közbirtokosság, a Csíkbánfalvi Erdő-közbirtokosság és Mórahalom testvértelepülés küldöttsége. Mindezekről Somogyi Csaba készített felvételeket, melyeket a Duna TV és a TV2 adásaiban lehetett látni. /Dr. Szőts Dániel: Az Úz völgyébe zarándokoltunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./2005. szeptember 22.Bocskai István erdélyi fejedelem, tisztségébe való beiktatásának 400. évfordulója alkalmára Kolozsváron az Erdélyi Történelmi Múzeum két kulturális rendezvénnyel emlékezik. Bocskai István 1557-ben született Kolozsváron. Az első egy előadássorozat, Bocskai István fejedelem és kora címmel, amely szeptember 24-én lesz a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, magyarországi meghívottakkal. Az Erdélyi Történelmi Múzeumban pedig időszakos kiállítás nyílik. A kiállításon hosszú évtizedek óta először lesz látható Bocskai István 1605-ből származó fejedelmi jogara, amelyen a Bocskai címer is szerepel, és amely jelenleg a bukaresti Országos Történelmi Múzeum tulajdonát képezi. Kiállítják a Bocskai István fejedelmet ábrázoló bronz mellszobor másodpéldányát, amelyet a budapesti Bolyai János Honvéd Alapítvány adományozott a kolozsvári múzeumnak a Bocskai évfordulóval kapcsolatos kiállítás alkalmából. A szobor eredeti példánya prof. dr. Berek Lajos budapesti mérnök-ezredes alkotása és a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kampuszában található. Felavatása 2004. október 15-én történt. A szobor másodpéldányának elkészülését Sarkadi Szabó Julianna támogatta anyagilag. A szobor alkotója, Berek Lajos mérnök-ezredes, egyidejűleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Karának a dékánja és a Bocskai István Hagyományőrző Egyesület elnök helyettese is. /Bocskai Istvánra emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./2005. szeptember 26.Fejedelemmé választásának négyszázadik évfordulóján szakmai konferenciával és kiállítással emlékeztek meg szeptember 24-én Bocskai Istvánról Kolozsváron. A kincses város szülöttjét 1605 szeptemberében Medgyesen választották fejedelemmé. Uralkodásának viszontagságairól, kora művelődés- és vallástörténetéről a Babes–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Történeti Múzeum és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szakemberei a fejedelem szülőházában tartottak előadást, román és magyar nyelven. A fejedelem tevékenységét bemutató tárlatnak a rendezvény főszervezője, a Történeti Múzeum adott otthont. Az Erdélyi Református Egyházkerület levéltára okiratokkal egészítette ki a tárlat anyagát, többek között Bocskai Istvánnak a protestáns lelkészekhez címzett levelével. A kolozsvári múzeum saját gyűjteményét képezi az aranyozott ezüst, vésett, fedeles „Bocskai-kanna”, valamint több korabeli érem – köztük egy 1606-beli aranydukát a fejedelem képmásával, mely a kolozsvári pénzverdében készült. Bemutatták Berek Lajos budapesti mérnökezredes alkotását, Bocskai bronzból készült mellszobrát – a Bolyai János Honvéd Alapítvány adományát. Mitu Melinda, az intézmény aligazgatója elmondta, bár a kilencvenes évek elején a múzeum még egyetlen magyar vonatkozású tárlatnak sem adott helyet, a Bocskai-tárlat 1998 óta a negyedik, amellyel magyar történelmi személyiségre emlékeznek. /Rostás-Péter Emese: Bocskai István fejedelem metszeten és dukáton. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./ Kiállították a Bocskai- mellszobrot, amelyet a budapesti Dr. Berek Lajos mérnök-ezredes készített, és a kolozsvári Történelmi Múzeumnak adományozott. Dr. Mitu Melinda aligazgató jelezte, hogy a mellszobor az intézet középkori alapkiállításának részét fogja képezni. Dr. Berek Lajos köztéri alkotásainak száma meghaladja az ötvenet, Romániában ez az ötödik szobra, de a hatodik átadására is a napokban kerül sor. /Nagy-Hintós Diana: Bocskai Istvánt ünnepelték Kolozsváron= Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./2005. szeptember 26.Marosvásárhelyen a Sapientia – EMTE Műszaki és Humán Tudományok Kara fennállása óta először nyithatta meg a tanévet az új koronkai campusban, ahol az egyetem vezetősége, dr. Szilágyi Pál rektor, dr. Hollanda Dénes dékán és a hallgatói önkormányzat elnöke, Portik Vilmos idén az ötödik évfolyamot köszönthette. Az évnyitón, szeptember 25-én felavatták Bolyai János a hadmérnök című szobrot. Prof. dr. Berek Lajos mérnök-ezredes alkotását a Bécsben élő Sarkadi Szabó Júlia szponzorálása révén a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mérnöki Kara és a Bolyai János Honvéd Alapítvány adományozta a Sapientia – EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karának. Szoboravatásra került sor Kolozsváron is, ahol Bocskai emléke előtt hajtottak fejet, és szülőházában szobrot emeltek. – Az egyetem csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári karain kétezer-háromszáz hallgató kezdi a tanévet – emelte ki dr. Szilágyi Pál rektor. A csíkszeredai karokon 1200 diák tanul kilenc szakon, Marosvásárhelyen hét szakon kilencszáz, a kincses városban pedig két szakon száznegyven hallgató. Az egyetem diákjai sikeresen szerepeltek az állami egyetemeken letett államvizsgán, szép eredményeket értek el a különféle nemzetközi megmérettetéseken, tudományos diákköri konferenciákon – hangsúlyozta az egyetem rektora. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi karok dékánja elmondta, a tervezett három épületből csak egy készülhetett el, így továbbra is bérelik a Deus Providebit Tanulmányi Házat. Még hárommilliárd forintra lenne szükség az egyetem teljes befejezésére, ebből az összegből a kétszáznegyven férőhelyes bentlakás is felépülhetne. Demeter Zoltán szavalata előzte meg a dr. Berek Lajos által készített szobor avatását. Berek professzor beszédében a Duna és Tisza menti magyarok felelősségvállalását emelte ki a határon túlra ragadt társaik oktatásában. A Bolyai-szobor „társait” a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen és a bécsi Katonai Akadémián (amelynek elődjében Bolyai a hadmérnöki tanulmányait végezte) őrzik. /Mészely Réka: Tanévkezdés az új campusban először. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./2005. szeptember 30.Megkezdődött a tanév a Sapientia–EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karán. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi kar dékánja elmondta, a szerződés szerint október 30-ig kell elkészülnie az útnak. Az ünnepség rangját viszont emelte a Bolyai-szobor felavatása, amelyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Karától kaptak ajándékba. Alkotója dr. Berek János mérnök professzor, az egyetem dékánja. A tandíjmentes helyek beteltek, a kommunikációs szak kivételével a többin viszont még vannak tandíjköteles helyek. Az egyetem tervében n három épület szerepelt: az A mint az informatika és a számítástechnika szakok székhelye, a B épület adna otthont a mechatronikának valamint a humán szakok laboratóriumainak, a C épületben működne a kertészmérnöki. Anyagi fedezet azonban csak a főépületre volt, abban kellett felszerelni a B épület összes laboratóriumát, hogy a műszaki oktatásban a gyakorlati képzést is biztosítani tudják. A legszükségesebb lenne a C épület felépítése, ahol a kertészmérnökök képzését biztosítanák. A visszajelzések szerint a pedagógia szakot végzett hallgatók az első helyeken szerepeltek a három megyében meghirdetett pedagógusi állásokra szervezett versenyvizsgán. A végzett informatikusok legjobbjait a Siemens cég marosvásárhelyi szoftverkészítő leányvállalata alkalmazta. Mivel elégedettek a teljesítményükkel, úgy döntöttek, hogy itt hoznak létre egy kutatóközpontot. Az egyetem kuratóriuma elvileg beleegyezett, hogy ez a központ a campus területén épüljön fel. /Bodolai Gyöngyi: Nő a hallgatók száma a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./2006. február 24.Dr. Szabó József János ezredes, hadtörténész, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára olyan témáról beszélt február 23-án az arad-belvárosi református egyházközség zsúfolásig megtelt imatermében, amiről a második világháború történetében többé-kevésbé jártas emberek is csak nagyon keveset tudhatnak – ha csak nem olvasták el az előadó Az Árpád vonal című könyvét. A hadtörténész azt taglalta, hogyan történhetett az meg, hogy a Keleti-Kárpátokban a magyar hadsereg 1944 augusztusától meg tudta akadályozni a hatalmas túlerőben lévő szovjet hadsereg áttörését, hogyan tudták három hét alatt egy szakaszon 48-szor (!) visszaverni az ellenség támadását. A lényeg: egy olyan új koncepciójú erődrendszer és védekezési-ellentámadási mód, amilyent addig még nem ismert a hadtörténet. /A székelyekről s az Árpád-vonalról. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./2006. július 5.A magyar hadtörténelem egyik fehér foltjának eltüntetéséhez kíván hozzájárulni a Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban. Dokumentumok 1941–1953 című közel négyéves munkával elkészült dokumentumkönyv, amelynek magyar nyelvű kiadását – egy évvel az orosz kiadvány után – nemrég mutattak be Budapesten a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, a Magyar Hadtudományi Társaság és a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében. Nagy László akadémiai doktor, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke bevezetőjében elmondta, hogy hiánypótlónak is nevezhető a kötet, miután immár közel egy évtizede kutathatóak az oroszországi levéltárak. Varga Mária Éva levéltáros, a kötet egyik szerzője, főszerkesztője és lektora elmondta, a Magyar–Orosz Levéltári Együttműködési Bizottság közös kiadványként megvalósult dokumentumkötet megszületéséhez szükség volt a megállapodásra az Oroszországi Állami Katonai Levéltárral, miután évekig tartó munka kezdődött. A főszerkesztő elmondta, hogy nem voltak színtiszta magyar hadifogolytáborok. A háború alatt összesen 4,1 millió hadifogoly volt a Szovjetunióban, ebből a németek és a japánok után, a magyarok voltak a legtöbben. A feltárt dokumentumok alapján 501 ezer és 541 ezer ember között lehettek magyar hadifoglyok. A halálozásukban eddig a 89 ezres létszámig jutottak. A félmillió hadifogoly mellett mintegy 130 ezer magyar polgári személyt is elvittek a Szovjetunióba. Pontos számokat nehéz meghatározni, mivel a hadifoglyok és az internált civilek egy része nem Magyarországról, hanem a trianoni határokon túlról, Észak-Erdélyből vagy Dél-Szlovákiából került a Szovjetunióba. A halálozási ráta 1943-ban volt a legmagasabb, 89 százalékos, ami a legnehezebb háborús év volt a Szovjetunóban. 1943. január 1-jén egyébként 345 volt a magyar hadifoglyok száma, ami az év végére több mint 30 ezerre emelkedett. A történész beszámolt az akkori szovjet katonai jelentésekben fellelhető jelentős utólagos korrigálásokról. Nem volt egyértelmű, Budapest ostrománál ki került hadifogságba a magyar fővárosban, illetve az azt körülvevő, Esztergomig tartó katonai gyűrűben. (MTI) /Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban.= Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./2006. október 11.Méltó helyre, Kolozsváron a Bocskai-szülőházba – azaz a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem előcsarnokába – került Dr. Berek Lajos ezredes, a magyarországi Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem dékánjának legújabb Bocskai-szobra. A szobor létrejöttének támogatója vitéz Bánkuti Géza, az ’56-os Magyarok Világtanácsának elnöke volt. A szoboravatón többek közt jelen volt Dr. Egyed Ákos történész professzor, Kötő József EMKE-elnök, Geréb Zsolt, a Partiumi Egyetem rektora, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke és Cseh Áron főkonzul. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke beszédében kifejtette: kevés nemzetnek és kevés városnak adatik meg az a gazdagság, hogy ilyen kis területen két király szülőházával büszkélkedhessen. – Az évszázadok távlatából lemérhetjük, mit tett Bocskai a magyarság Kárpát-medencei egységéért – fogalmazott Szilágyi Pál, a Sapientia rektora. Berek Lajos elmondta, hogy Kolozsváron ez már a második Bocskai-szobra, az elsőt tavaly adományozta az Erdélyi Történeti Múzeumnak. /Nagy-Hintós Diana: Újabb Bocskai-szobor Kolozsvárott. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./2007. március 10.Az elmúlt év végén megjelent a Határvidék, 1762-1918 című kiadványsorozat második kötete (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006). A hiánypótló munka a székely történelem alig ismert forrásaiba enged bepillantást: könyvtárakból, múzeumokból és levéltárakból előkerülő, nehezen kutatható dokumentumok, naplók, feljegyzések, visszaemlékezések válnak olvashatóvá. A Határvidék második kötetének tanulmányai az 1848-49-es dicsőséges időszak eseményeihez kötődnek. A tudományos igényű tanulmányok és forrásközlések sorát Demeter Lajos munkája nyitja, aki Gál Sándor ezredesnek a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött négy levelét közölte. Demeter László Balás Konrád őrnagy feljegyzését rendezte sajtó alá. Balás uralkodóhű tisztként mutatja be székely határőrei szerbek elleni harcát 1848 nyarának végén. A tiszt teljesítette kötelességét, majd amikor módjában állt, visszatért a császár szolgálatába Fadgyas Bálint az 1849. július 5-i eprestetői tragikus harcokról írt. Kisgyörgy Zoltán és Albert Ernő Gábor Áron ágyúiról közölt újabb adatokat. Demeter Lajos adalékokat szolgáltatott Kibédy Simonffy Sámuel, Bem tábornok seregének egyik orvosa életrajzához. A kiadványt kronológia zárja Háromszék 1848. végi önvédelmi harcának eseményeiről. /Dr. Csikány Tamás, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest: Új könyv a szabadságharcról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./2007. október 20.Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör október 16-i munkaülésén Kenyeres Pál egykori elnökre emlékeztek. A jeles költő, prózaíró, irodalomszervező alkotásaiból olvastak fel. Hevesi József Hogyan tanultam meg kopogni? című novelláját ismertette. A rendezvény második részében dr. Brauch Magda Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát mutatta be a hallgatóságnak. Czernák Ferenc részletet olvasott fel a műből, melyet kötetlen beszélgetés követett. /Regéczy Szabina Perle: Vers, próza, megemlékezés a Tóth Árpád Körben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./2008. december 10.Marosvásárhelyhez szorosan kötődő két világhírű tudós, Bolyai Farkas és Bolyai János emlékének ápolására több fontos esemény történt. A Bolyai család ősi fészkének számító Bólyán, Farkas halála 152. évfordulójának napján, november 20-án leplezték le a nagy tudós mellszobrát. A szobrot a Bólyából elszármazott, jelenleg Németországban élő Torpai Imre javaslatára a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Honvéd Alapítványa adományozta Bolyai Farkas szülőfalujának. A szobrot Árvai János szobrászművész alezredes készítette. Az avatóünnepség főszervezője a nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület elnöke, Szombatfalvi-Török Ferenc volt. Bólyán ma már Bolyai-emlékszoba, Bolyai János és Bolyai Farkas mellszobrai, valamint emléktáblák jelzik nagyságukat. Bolyai János születésének közelgő évfordulóján, december 15-én – Csegzi Sándor alpolgármester szervező munkájának köszönhetően – Marosvásárhelyen az itt évenként működő Bolyai Alkotótábor két köztéri művét avatják fel a megyei kórház mellett kijelölt területen. Az ünnepi megemlékező sorozatot Kozma Béla A két Bolyai alakja a magyar szépirodalomban /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című értékes könyve tetézi. Kozma Béla, a könyv szerzője 2000. november 1. óta halott, és akinek mint akkori igazgatónak köszönheti a több mint 450 éves múltra visszatekintő iskola azt, hogy ma épületének homlokzatán Bolyai Farkas neve szerepel. A könyv kiadását Mátyás Zoltán anyagi támogatása tette lehetővé. /Weszely Tibor: Tisztelgés halhatatlanjaink emléke előtt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./2009. július 9.Elhunyt Király Béla /Kaposvár, 1912. ápr. 14. – Budapest, 2009. júl. 4./, az 1956-os forradalom egyik vezetője, örökségének képviselője. 1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén ő mondta az egyik beszédet. 1935-ben a Ludovika Akadémián avatták fel hivatásos tisztnek. Élete legszebb napjai közé sorolta az észak-erdélyi bevonulást. A vezérkari akadémia 1942-ben kitüntettet végzettje volt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka lett 1950-ben. Egy évre rá letartóztatták, a tábornokok perében halálra ítélték, majd ítéletét életfogytiglanra változtatták, 1956-ban a forradalom idején szabadították ki. Király Béla lett a Nemzetőrség parancsnoka, majd a Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetője. 1956. november 4-én megindultak a szovjet csapatok, Király Béla a fegyveres ellenállást választotta, majd az emigrációt. Az emigrációban elsőrendű feladatának tekintette, hogy a megtorlás és elnyomatás körülményeit tolmácsolja a világnak. Király Béla Brüsszeltől Tokióig járta a világot. Egyetemi katedrához jutva nemcsak a hadtörténetet tanította az amerikai diákoknak a Columbia Egyetemen, hanem a magyarság sorsát is. Szorgalmazta, hogy a nemzeti ereklyét, a Szent Koronát visszaadják Magyarországnak. A hetvenes években Erdélybe látogatott. Barátság fűzte a kolozsvári Péterffy István egyetemi professzorhoz. Gondoskodott arról is, hogy kiadója, az Atlantic Research and Publications termékei eljussanak Erdélybe. A kiadó legimpozánsabb darabja volt Erdély története három kötetének angol fordítása. Bekapcsolódott a hazai közéletbe, az Orbán-kormány idején katonai tanácsadói feladatkör ellátását is felvállalta – idős kora ellenére. /Csucsuja István: Király Béla (1912–2009). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./2009. október 6.Szent István államalapítása mellett a magyar történelem legfontosabb eseményének nevezte az 1848–49-es szabadságharcot dr. Csikány Tamás alezredes, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténeti Tanszékének vezetője. Csikány elmondta, hogy Magyarországon az elsőéves egyetemisták nem tudják felsorolni az aradi tizenhármat. Hadilábon állnak az egész magyar történelemmel. /Kozán István: „A polgári fejlődést nem lehetett feltartóztatni” = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./2011. június 11.Bethlen Miklós és BethlenszentmiklósHíres emberek, jeles települések Bethlenszentmiklós (románul Sânmiclãuº, németül Betelsdorf) falu Fehér megyében. Közigazgatásilag Szépmezõhöz tartozik. Balázsfalvától 15 km-re északkeletre, a Kis-Küküllõ jobb partján fekszik. Szépmezõtõl 6 km-re északkeletre van. Szász település volt, és egykor a küküllõi vár birtokai közé tartozott. 1309-ben villa Sancti Nicolai néven említik elõször, papját pedig a tizedmegtagadó szász papok közt. 1332-ben Nicolay, Nycolai, 1390-ben Zenthmyklos, 1491-ben Zaz Zenthmyklos, Olah Zent Myklos néven írták. 1332-ben a németül Miklosdorf néven nevezett település már egyházas hely volt, papja a pápai tizedjegyzék szerint ekkor 40 dénár pápai tizedet fizetett. 1390-ben Zsigmond király Bethlen Gergelynek adományozta, és a Bethlen család birtokai közé tartozott a késõbbiekben is. A 16. században Bethlen Farkas várat emelt itt, amely ma már nem látható. Bethlen Miklós (1642-1716), a kiváló államférfi és emlékiratíró velencei emlékeinek hatására, de figyelembe véve a helyi népi építészeti hagyományokat is, itt reneszánsz stílusú kastélyt építtetett. A kastély 1668 és 1683 között épült, jellegzetes, szép alkotása az olasz hatású erdélyi reneszánsz építkezésnek. Bethlen Miklós Udvarhelyszék fõkapitányaként itt is élt. A kastélyt egykor védõfalak és sarokbástyák övezték. 1719-ben itt kötött házasságot Kemény Zsigmond Bethlen Ágnessel. Az 1760-as években tatarozták, és ekkor részben barokk stílusban átépítették. A falunak 1910-ben 1522, többségben magyar lakosa volt, jelentõs román kisebbséggel. A trianoni békeszerzõdésig Kis-Küküllõ vármegye Hosszúaszói járásához tartozott. Ma a falu lakosságának 70%-a magyar. Bethleni gróf Bethlen Miklós (Kisbún, 1642. szeptember 1 - Bécs, 1716. október 27.) Bethlen János kancellár fia, államférfi és emlékíró. Elsõ nevelõje Keresztúri Pál, majd Apáczai Csere János. Németalföldön, Hollandiában, Párizsban tanult. Hazatérve Zrínyi Miklós mellett akarta katonai nevelését tökéletesíteni, de csak keveset lehetett a nagy hõs környezetében annak halála miatt (melynek tanúja volt). Ezután Olaszországba utazott, nyelvet és építészetet tanult. Visszatérve Udvarhelyszék fõkapitányi tisztségét látta el. Az általa épített bethlenszentmiklósi kastély az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb kastélya. Kemény János és Apafi bizalmi embere volt. Meggondolatlanul belekeveredett Béldi Pál összeesküvésébe, s 1676-ban Fogarason bebörtönözték. Szabadulása után Kõvár és Máramaros kapitánya lett. 1690-ben Bécsbe került, ahol közremûködött a Diploma Leopoldinum megalkotásában. Teleki Mihály, nagy politikai ellenfelének halála után, 1691-ben Erdély kancellárjává nevezték ki; 1691-1704 között volt ebben a funkcióban. Egy Hollandiában kiadott, Erdély szomorú sorsáról szóló könyve miatt Rabutin élete végéig bécsi fogságban tartotta. Rabságában alkotta élete fõmûvét (�?néletírásom), amelyet gyermekeinek írt okulásul, magyar nyelven. Elsõ felesége, Kun Ilona fiatalon elhunyt; második felesége Rhédey Júlia, aki templomoknak készített úrasztali terítõirõl lett híres. * Forrás: Wikipédia Bölöni Domokos Népújság (Marosvásárhely) 2011. augusztus 17.Felszínre került értékek: könyvritkaságok KolozsváronXV.–XVIII. századi magyar könyvek kiállítása az Akadémiai Könyvtárban Első alkalommal nyílt régi magyar könyvek kiállítása tegnap a Kolozsvári Magyar Napok keretében a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban. A XV–XVII. században és a XVIII. század első harmadában megjelent munkákat nem tematikus alapon válogatták össze: a tárlat ízelítőt kínál a különféle műfajokból, szerepelnek köztük az ebben a korban a történeti Magyarország területén működő nyomdák termékei, az egyes tudományágak néhány kiemelkedő műve, sőt egy olyan ferences rendtartás is, amely egyedi a világon. A Sipos Gábor levéltáros, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke, illetve Bogdan Crăciun könyvtáros által rendezett kiállítás az Akadémiai Könyvtár birtokában lévő régi magyar könyvek legkiemelkedőbb darabjait vonultatja fel – emelte ki a megnyitón Ioan Chindriş, az intézmény igazgatója. Az összeállításhoz a Kolozs megyei tanácsnak alárendelt Octavian Goga könyvtár Kolozsvár-vonatkozású könyvekkel járult hozzá. – A Kolozs megyei tanács nemcsak a fő támogatók egyikeként, hanem a fennhatósága alá tartozó több kulturális intézmény tevékenysége által is hozzájárul a Kolozsvári Magyar Napok programsorozatához – fejtette ki megnyitóbeszédében Fekete Emőke, a megyei tanács alelnöke, aki az önkormányzati szerv képviseletében az intézményközi együttműködések fontosságát is hangsúlyozta. – Örömünkre szolgál, hogy egyre szélesebb körben bevonhatjuk a Kolozsvári Magyar Napok szervezésébe a kulturális intézményeket, illetve, hogy a magyar vonatkozású gyűjtemények felszínre kerülésével tudatosítani tudjuk a közösségben a kincses Kolozsvár értékeit – részletezte. – Az Akadémiai Könyvtár által őrzött és itt kiállított művek a kolozsvári római katolikus líceum, a református és unitárius kollégiumok, a kolozsvári ferences zárda, a szatmári római katolikus püspökség, a balázsfalvi görög katolikus érsekség könyvtárából származnak, jelentős részük az őket forgató erdélyi magyar közösség adománya volt annak idején – magyarázta Sipos Gábor. Mint kifejtette, a kiállítás nem tematikus jellegű: a különféle műfajok felvonultatása mellett neves nyomdák és nyomdászok (Heltai Gáspár, Misztótfalusi Kis Miklós, Johannes Honterus) munkáiból is bemutat néhány jelentős példányt. A gazdag válogatásban XV. század végén megjelent ősnyomtatványok, XVI. századi hitviták, továbbá bibliafordítások, teológiai alapművek, irodalmi, jog-, történettudományi munkák is szerepelnek. A régi könyvek sorában többek között egy 1699-es cirill betűs román ábécéskönyv, illetve az Újszövetség ugyancsak cirill betűs, 1648-ban nyomtatott román fordítása is megtekinthető. Érdekességnek minősül Jászberényi Pál angolok számára készített angol nyelvtana, amelyet 1664-ben nyomtattak Londonban. – A megjelenés nyelvétől és felhasznált betűkészletétől függetlenül, a tárlaton szereplő valamennyi nyomtatvány a történeti Magyarország művelődéstörténetéhez kapcsolódik – emelte ki Sipos Gábor. A tárlatra válogatott legrégibb művek között említhető Thuróczy János Brünnben, illetve Augsburgban kiadott Chronica Hungaroruma, vagy Temesvári Pelbárt szentek életéről szóló prédikációs kötete, amely 1499-ben, Hagenau-ban jelent meg. Megtekinthető továbbá az 1590-ben nyomtatott Vizsolyi Biblia egy példánya, Káldi György katolikus bibliafordítása, vagy egy 1511-es, az esztergomi egyházmegye számára készült, Velencében nyomtatott misekönyv is. A kérdéses korban nemegyszer előfordult, hogy magyar szerzők művein külföldi nyomdák dolgoztak, példa erre az említett Káldi-féle Biblia, amelyet Bécsben nyomtattak. A Szent Ferenc kordája című ferences rendtartást összegző kötet egyedülálló példány a világon, 1660-ban jelent meg, a nyomtatás helye sem ismert – fejtette ki Sipos Gábor. A kiállított irodalmi művek neves szerzői között említhető Jannus Pannonius, Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István, sőt maga Heltai Gáspár, Kolozsváron 1566-ban megjelent Száz Fabulajával. A könyvtörténeti csemegéknek minősülő alkotások sorába tartoznak a különféle tudományos munkák is: Werbőczy István Tripartitumának, azaz három részre osztott törvénykönyvének 1698-ban Kolozsváron Misztótfalusi Kis Miklós által nyomtatott példánya, amely a korabeli magyar szokásjog értékes gyűjteménye, vagy az első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű orvosi könyv, Pápai Páriz Ferenc Pax Corporis című kötete, amelyet Némethi Mihály nyomtatott 1690-ben Kolozsváron. A magyar történelemről a XVI. századtól kezdődően jelentek meg tudományos munkák. A tárlaton szerepel többek között Heltai Gáspár Chronica az magyaroknak dolgairól című, kézirattal kiegészített kötete, amelyet 1575-ben nyomtattak Kolozsváron, és Antonius Bonfini Frankfurtban 1581-ben megjelent, magyarokról szóló krónikája is. Úgynevezett alkalmi kiadványnak minősül a Teleki Sándor esküvőjére írt üdvözlő vers 1703-ból, vagy Misztótfalusi Kis Miklós Kolozsvár leégéséről szóló, 1697-ben nyomtatott Siralmas Panasza. Sipos Gábor szerint az Akadémiai Könyvtárban őrzött művek gazdag anyagából témákként csoportosított kiállításokat is lehet majd a jövőben szervezni. A tárlat ezen a héten illetve a Hungarológiai kongresszus tiszteletére még a jövő héten is látogatható, vasárnap kivételével naponta 10–15 óra között. ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár) 2012. március 29.Előkerült Kossuth mellszobra(vajda) Szenzációs alkotásra bukkantak a megyei múzeum munkatársai a néprajzi részleg felújítási munkálatai közben. Tekintettel arra, hogy a tatarozás során az épület helyiségeit is átrendezik, a raktárakban és a pincékben évtizedekig heverő tárgyakat is elköltöztették. Így fedezték fel Kossuth Lajos 1892-ben készített mellszobrának gipszmintáját, amely Pokorny Attila restaurátor műhelyébe került. A szobrászművész lapunknak elmondta, a kiváló alkotás siralmas állapotban volt. Avatatlan kezek barbár módon megrongálták. A feje le volt törve, a szemét kiszúrták, a ruha díszítőelemei hiányoztak, a patinája is igen megkopott. Alig néhány napja fogott hozzá a restauráláshoz. A megtisztítás után kiderült, hogy a szobrot 1892-ben az 1852–1919 között élt Kiss György készítette. A művésznek olyan alkotásai ismertek, mint a budapesti Hősök terén álló Millenniumi emlékmű Károly Róbert király szobra. Ő volt az, aki az Országház Építési Bizottságának megbízásából mintázta meg a Parlament számos kül- és beltéri szobrát, többek között a Képviselőház társalgótermének több mesterségszobra is neki köszönhető. A Parlament külső szobrai közül a Zrínyi Miklósról, III. Ferdinándról, Jurisits Miklósról és Erdődy Tamásról megmintázott alkotásai is jelentősek. Nagy valószínűséggel az Iparművészeti Múzeum tetején lévő apródszobrokat is ő készítette. Gyakran nyúlt történelmi jellegű témához, kiemelkedők alkotásai Vörösmarty Mihályról, Kossuth Lajosról, Zrínyi Miklósról, Szondi Györgyről, továbbá Berzsenyi Dániel, Arany János és Kisfaludy Károly mellszobra, melyet a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére készített el. Budapesten kívül jelentős műveket alkotott Ausztriában, Olaszországban, Horvátországban, Szlavóniában, Felvidéken és Erdélyben. Hogy miként került a gipszminta Marosvásárhelyre, nem lehet tudni, valószínű, hogy a köztéri szoborpályázat egyik alkotása lehetett. A néhány napja napvilágra került műről restaurálás után szilikonminta készül, majd Pokorny Attila szerint jó lenne, ha kerülne anyagi támogató ahhoz, hogy akár bronzba is kiöntsék a mellszobrot. A helyreállított gipszmunka mindenképpen a megyei múzeum kiállítótermébe kerül majd, Ferenc József és Sissi mellszobra mellé. Népújság (Marosvásárhely) 2012. szeptember 4.Az együttlét, az összetartozás élményeBolyai-világtalálkozó Mert bennünk van az iskola. S mi is ott vagyunk tetteink, eredményeink révén abban az immár világrészeket átfogó csapatban, amely azt az útravalót viszi, adja tovább, amelyet tudós tanárok s a Bolyaiak nevétől híres tanintézmény padjaiban sajátítottunk el. Hűséges öregdiákjai révén az ötévenkénti kerek évfordulókhoz kapcsolódó világtalálkozókon az iskola visszahív, hogy emlékeztessen és biztasson. A péntek esti szép lírai bevezető után – szeptember elsején reggel a csengő szavára kezdődött meg a VI. Bolyais Világtalálkozó nyitóünnepsége. Alaphangját a négy felekezet nevében Csáky Tünde református lelkész, Oláh Dénes katolikus főesperes, Papp Noémi lutheránus lelkész és Kecskés Csaba unitárius esperes adta meg. A Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre nevében az elnök Kirsch Attila mondott köszönetet dr. Zsigmond Barna Pálnak, a csíkszeredai magyar főkonzulnak, volt bolyais diáknak, aki a rendezvény fővédnökeként támogatta a találkozó megszervezését. A baráti kör vezetőségi tagjai mellett kiemelte a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum vezetőségének, lelkes tanárainak és diákjainak a hozzájárulását a szervezéshez, a Teleki Téka Alapítvány és a Dr. Bernády György Közművelődési Egyesület szerepét, s köszönetet mondott a kisegítő személyzetnek. Az iskola megalapításának 455. évfordulóját köszöntő hatodik világtalálkozó résztvevőit, akik a helybeliek mellett Kanadától Svájcig sok országból érkeztek, arra kérte, hogy egypercnyi csenddel adózzanak a néhai tanárok és diákok emlékének. Beszédében Kirsch Attila kiemelte annak az összetartó varázserőnek a fontosságát, amit Bolyai-szellemnek nevezünk, s amely örök nosztalgiát jelent a hazatérésre, hozzájárul a közösségi tudat, a nemzeti összetartozás érzésének a megerősítéséhez, az újra megtalált iskola rejtett értékeinek a felfedezéséhez. A világtalálkozót a Baráti Kör korelnöke, a 91 éves Keresztes Gyula nyitotta meg. Az elszántnak semmi sem nehéz – idézte Zrínyi Miklóst, a nagy hadvezért Zsigmond Barna Pál főkonzul, aki arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy ma is vannak, akik félelemben próbálják tartani a magyarságot, hátha feladja iskoláit, amelyeket őseitől örökölt. Zrínyi népe régen karddal harcolt a földért, ma vállalkozó szellemmel, fejlesztésekkel, gyárakkal, vállalkozásokkal, családalapítással, gyermekek világra hozásával kell a földet megtartani. Ehhez létfontosságú, hogy gyermekeink szülőföldjükön színvonalas magyar iskolában tanulhassanak, amilyen a Bolyai Líceum vagy a Székely Mikó Kollégium, mondta a főkonzul, aki az egyházi iskolák fontosságáról beszélt. "Ma minden demokratikus gondolkodású embernek meg kell értenie, hogy az anyanyelvű oktatás, az egyházi iskolák a magyarok számára fontosak, és a háttérben, legyen az Mikó-ügy vagy MOGYE-ügy, ott van az egész nemzet konszenzusa, ahogy Zrínyi fogalmaz, a nemzeti egység. Magyarországon és Erdélyben az egyházi fenntartású iskolák voltak a megújulás zászlóvivői, ugyanakkor ékes bizonyítékai annak, hogy a vallás tanításán alapuló morál illetve a tudományos nyitottság nem összeegyeztethetetlenek egymással. Az iskola nem csupán a múlt értékeinek megőrzője, hanem a megújulás, az új vívmányok alkotásának, létrejöttének melegágya is. Elég itt iskolánk nagy tanáraira, tanítványaira gondolni, de köztudott, hogy Nobel-díjasaink zöme is egyházi iskolák padjaiból került ki. Magyarország csíkszeredai főkonzuljaként jó érzés ma úgy itt lenni, hogy nemcsak az egykori iskola, a közös magyar állampolgárság is összeköt sokunkat". Az állampolgárság, amely immár a szülőföldön is elérhető, erősíti és ugyanakkor törvényesíti azokat a szálakat, amelyek a magyar nemzet egységét képezik. Erőt merít a múltból, átsegít a jelenbe és reményt ad a jövőre. "Remélem, hogy a Mikó- ügy, a MOGYE-ügy, azaz az anyanyelvű oktatás kapcsán román barátaink is mellénk állnak" – tette hozzá. Családi és saját emlékeit idézte dr. Kelemen Atilla akadémikus, parlamenti képviselő, akinek szépapja is a Református Kollégiumban tanult, s aki parlamenti tapasztalatai alapján cáfolta a főkonzul optimizmusát a román többség irányából tapasztalt megértést illetően. Csáky Károly református lelkész a Baráti Kör nevében fogalmazta meg a kérést, hogy a bejárati emléktáblák visszafordítása, a jelenleg látható feliratuk új emléktáblára való átírása és elhelyezése érdekében betű- és szójegyeket lehet váltani az ügy támogatása érdekében. Az iskola volt román diákjai nevében az 1983-ban végzett Chiorean Ioan emlékezett az orgona felavatására és vallotta büszkén bolyais diáknak magát. A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban és a Református Kollégiumban ma 1.500 diák tanul száz pedagógus irányításával, s kiváló eredményeikkel az erdélyi magyar középiskolák sorában az első helyen állnak – hangzott el Bálint István igazgató köszöntőjében. Székely Emese, az 1994-ben újraindított Református Kollégium igazgatónője csalódottságát fejezte ki, hogy a 455 éves iskola épülete rossz állapotban fogadja a volt diákokat, majd reményét fejezte ki, hogy a legközelebbi találkozón talán sikerül olyan szépre felújítani, amilyenre közadakozásból száz évvel ezelőtt felépítették. Sajnálatát fejezte ki, hogy a világtalálkozón résztvevők nem lehetnek jelen a Székely Mikó Kollégiumért tüntetők mellett, és felolvasta az ünnepségre összesereglett több mint ezer öregdiák álláspontját, amelyben elítélik a sepsiszentgyörgyi kollégium visszaállamosítására hozott igazságtalan döntést és a visszaszolgáltató bizottság tagjait ért büntetést. Majd Bethlen Gábor fejedelem szállóigévé vált mondását idézve – ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – kifejezte reményét, hogy a Fellebbviteli Bíróság hatályon kívül helyezi az igazságtalan döntést. A nyitóünnepség zárómomentumaként a résztvevők megkoszorúzták a Bolyaiak szobrát, majd az iskola udvarán két újabb emléktáblát lepleztek le: az Albisi Bod Sándorét, akit a Református Kollégium nevelt és Bem tábori lelkésze volt, valamint a 210 éve elhunyt Kibédi Mátyus István orvostudorét, aki a neves külföldi egyetemeket megjárva tért haza és szolgálta hatósági orvosként, meghatározó értékű orvosi könyvek szerzőjeként az erdélyi magyar orvostudományt. Márkos Ferenc, az Egyesült Államokban élő egykori bolyais diák, sporttanár és festő munkájának eredményeként megörökített tanárok munkásságáról laudáció hangzott el. Kozma Béla tevékenységét Mátyás Zoltán öregdiák, a Pálffy Antalét dr. Weszely Tibor Bolyai-kutató, a Horváth Andrásét Klósz Bálint öregdiák, a Fülöp Györgyét Albertini Zoltán testnevelő tanár, a dr. Kiss Elemérét Balás Árpád öregdiák, a Kirsch Mártáét dr. Oláh Gál Róbert Bolyai-kutató méltatta. A kora délutáni órákban színvonalas tudományos előadások zajlottak párhuzamosan három helyszínen, zsúfolt nézőtér előtt. Volt, aki megpróbált ingázni a három terem között, de sajnos e sorok írójának ez nem sikerült. A Teleki Téka új olvasótermében dr. Weszely Tibor magyarázta el Bolyai János két zseniális felfedezését, amit a 26 nyomtatott oldalon latinul írt Appendixben jelentetett meg. Dr. Körtesi Péter, a Miskolci Egyetem professzora arról számolt be, hogy egykori bolyais diákként hogyan lett a matematikatörténet elismert nagykövete, rendszeres konferenciák elindítója és szervezője, Bolyai János tudománytörténeti jelentőségének a népszerűsítője a nagyvilágban, s közben nem feledkezett el szülővárosáról sem, ahol 2008-ban nagy sikerrel szervezett nemzetközi konferenciát. Dr. Oláh Gál Róbert, a Sapientia EMTE tanára a Bolyai-kutatás megoldott és nyitott problémáit ismertette a hallgatósággal, s fogalmazott meg a kutatók számára új feladatokat. Az előadásokat beszélgetés követte arról, hogy a legnagyobb magyar tudós miért nem került be a magyar akadémikusok sorába, holott a világörökségi listán az Appendix mellett még egy magyar szerző könyve, Kőrösi Csoma Sándor tibeti-angol szótára szerepel. Még a bejárat előtti lépcsőn is ültek a Bernády György-amfiteátrum előtt, ahol Spielmann Mihály történész (Bolyaiak kora), Oláh Anna tanár (Egy jeltelen sírtól – a világemlékezetig), Kiss Székely Zoltán tanár (Újabb adalékok a marosvásárhelyi Református Kollégium Természetrajzi Katedrájának történetéhez), Klósz Bálint tanár (Ép testben ép lélek) tartott előadást. Ezt követően dr. Péterffy Árpád szívsebész professzor hozta összefüggésbe az 1944. szeptember 13-i tordai csatát, amely négy hétre feltartóztatta a szovjet előrenyomulást, a kolozsvári magyar egyetemen és az egyetemhez tartozó klinikákon történt változásokkal. Hasonlóan érdekes előadások zajlottak a díszteremben is, Oniga Erika a Református Kollégium százéves épületegyüttesének építéstörténetéről, Berekméri Róbert a Református Kollégium levéltáráról, Kálmán Attila az erdélyi főurak adományairól tartott előadást. A tanári szobában hangzott el a mai Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum bemutatása, a Budapestről érkezett dr. Szalai Zoltán a Mathias Corvinus Collegiumban folyó tehetséggondozásról számolt be. Bár sokszor hallottuk az öregdiákok adomáit, ezúttal is érdekes volt részt venni a dr. Tőkés Béla professzor vezette visszaemlékezésen, ahol kiderült, hogy ugyanaz az iskola hányféleképpen él a volt diákokban, milyen ösztönző tényezők és sérelmek motiváltak egyeseket, hogy a szakmájukban a legjobbak közé verekedjék fel magukat. Amiképpen az is, hogy milyen sokat köszönhetünk az öregdiákoknak az iskola címerének újraalkotásától a múlt sok más emlékeinek megőrzéséig és nem utolsósorban a világtalálkozók megszervezéséig. A sport kedvelői természetesen a sportvetélkedőket követték, s az Élő könyvtár résztvevőit is igénybe lehetett volna venni talán nagyobb mértékben is egy-egy kötetlen beszélgetésre. Szombaton este a Kultúrpalota nagytermében sikeres gálaműsor bizonyította, hogy a tudomány mellett a művészetek művelésére és ápolására is tudott és tud nevelni az iskola. A hatodik világtalálkozó résztvevőit a Gaudeamusszal köszöntötte a kollégium Enyedi Csaba vezette kamarakórusa, majd az erdélyi régizene világába kalauzoltak el László József fizikatanár tanítványai, a Kájoni János furulyaegyüttes tagjai, s vajdaszentiványi táncot adott elő az iskola tánccsoportja. A műsor vendége volt egy bolyais család, Kilyén Ilka, a Tompa Miklós Társulat színésze és lánya, Ritziu Ilka- Krisztina, a Művészeti Egyetem hallgatója, akik Ritziu Dániel, a fiú zenekíséretével énekeltek. Pethő László Arccal a végtelen felé című versét Ördög Miklós Levente, a Tompa Miklós Társulat színművésze szavalta, majd a feleségével, Szabadi Nóra színművésszel musicalrészleteket adtak elő. Mozartot játszottak a budapesti Bolyai János vonósnégyes tagjai. Csíky Boldizsár zeneszerző jóvoltából a geometria és a hegedű találkozásáról is meggyőződhettünk, a Bolyai-képletben felfedezett zenét Selmeczi János budapesti hegedűművész tolmácsolta. Kocsis István A tér című monodrámájából Sebestyén Aba, a Tompa Miklós Társulat tagja adott elő részletet. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia fiatal szólistái – Boros Emese, Buta Árpád, Szabó Levente és Trózner Kincső – Ávéd Éva zongorakíséretével örökzöld operarészletekkel szórakoztatták a jelenlévőket. A bolyaiság lényege a hit, a magyarság és az európaiság hármas egysége. Ennek szellemében énekelte közösen az iskola kamarakórusa és a közönség Kovács András szerzeményét, a Bolyai-indulót. A műsort Kovács Levente rendezte, Szabadi Nóra és Bodolai Balázs vezette. És úgy tűnik, hogy a "találkozó vasárnapra sem fáradt el", hisz tele volt a Vártemplom. Csáky Károly református lelkész, öregdiák igehirdetését követően dr. Soós Zoltán ismertette a szépszámú érdeklődővel a marosvásárhelyi vár történetét az újabb ásatások tükrében, majd dr. Szekeres Gerő beszélt pályafutásáról és a várban épülő geodezikus kupoláról. Közel ötvenen vettek részt a református temetőben tartott megemlékezésen, ahol megkoszorúzták a tanárok és diákok emlékére emelt kopjafát és a két Bolyai sírját. A beszámolóhoz hadd tegyük hozzá, hogy esténként az iskola udvarán a Tonight Jazz Quartet, a DNS, az Autostop, szombaton pedig a Vecker, Detox, Vírus ifjúsági rockzenekarok valamint a Cold Taste és a Bojtorján zenélt, s közben a sátrak alatt régi osztálytársak, barátok, ismerősök találkoztak, beszélgettek, örültek az együttlétnek. Összességében gondosan, jól szervezett találkozó volt, az összetartozás, az együttlét felejthetetlen élményével. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2012. október 13.Csíky Boldizsár – 75Az Erkel Ferenc-díjas marosvásárhelyi zeneszerző a napokban töltötte 75. életévét. A város művészeti és közéletének kiemelkedő személyiségét nagyon sokan köszöntötték születésnapja alkalmából. A helyi filharmónia, amelynek a 90-es években igazgatója, majd hosszabb ideig zenei tanácsosa volt, október 5-i ünnepi koncertjén tette emlékezetessé az eseményt úgy is, hogy ősbemutatóként tűzte műsorára Csíky Boldizsár Erdélyi rapszódia című szerzeményét. Olvasóink jókívánságait továbbítva, elsősorban erről az új műről kérdezgettük az ünnepeltet. – Régóta érlelődött benned ez a kompozíció, vagy hirtelen elhatározás szülte ezt a nagylélegzetű alkotást? – Az Erdélyi rapszódiát a filharmónia felkérésére írtam. Vasile Cazan kolléga mintegy fél éve kért tőlem egy új darabot erre az eseményre. Aztán, ahogy lenni szokott, az ember halogatja. Júniusban nekifogtam, nem nagyon ment, majd a nagy meleg miatt esett nehezemre, aztán mindegyre jött valami, ami jó indok volt az újabb halogatásra. Végül mégis észbe kaptam, augusztus elsején leültem, és egy hónap alatt elkészültem vele. Kemény munka volt, mert már nem volt időm vázlatozni, egyenesen partitúrába kellett írni. – Nagyzenekarra… – Igen, aztán az izgat, hogy valamit leírsz, és megtörténhet, hogy az illető klarinétos vagy bőgős mosolyog rajta, mert esetleg nem lehet úgy lejátszani. – Beszéljünk kissé részletesebben a műről. Kezdjük a címmel, műfajjal. A magyar zeneirodalomban született még Erdélyi rapszódia? – Lehetnek még ilyen művek, de nem tudom. A barátaimtól, kollégáimtól kitelik, hogy ilyen darabokat írjanak. Orbán Gyuri vagy Selmeczi például írhatott ilyesmit, de nincs más hasonló szerzeményről tudomásom. Az elnevezés műfaji motivációt is jelez. A kötött formák engem egy kicsit inspirálnak is. Ha megvan az, hogy formailag most ez meg ez kell következzék, a gondolatritmus kérdése nem tevődik fel olyan élesen. Egyébként akár kötött, akár nem, a zenei ideák egymásutánja teljesen egyedi, a stiláris sajátosságokon, a konkrét kifejezőeszközökön kívül erről ismerhetsz rá a szerzőre, mondjuk Mozartra vagy Händelre, hogy csak egypárat említsek a legnagyobbak közül. Rapszódiának különben sokféle darabot neveznek. Brahms például rapszódiának tekint nagyon kötött formájú műveket. Liszt olyan darabokat nevez rapszódiának, amelyekben megpróbál összefűzni és logikus sorrendbe állítani különféle, általa népinek tudott dallamokat. Rahmanyinov egy Paganini-témára írt egytételes versenyművére mondja, hogy rapszódia. Ami azt jelenti, hogy egy kicsit szabadabban kezeli a zenei anyagot, nem ragaszkodik annyira a műfaji előírásokhoz. Végső soron a tartalom és a forma kölcsönösen befolyásolja egymást. – Kissé elméleti problémákba kezdünk mélyedni. Közelítsünk másképp a művedhez. Én, ha azt hallom, hogy rapszódia, mindenekelőtt hangulatra, érzelmekre gondolok. Nyilván a hangulat is lehet többféle, elégikus például, vagy romantikusan felfokozott. A mai kor, amiben élünk, különös, elidegenedett világ. A rapszódia nem korábbi korsza-kok műfaja? – Lehet, hogy így van, bár ez a dolog sem feltétlenül korhoz kötött. Akkor, amikor a nagy klasszikusok vagy a nagy barokk szerzők komponáltak, mindenki azt vette ki a zenei eszköztárból, amit akart. Mindenki tudta, hogy milyen egy hármashangzat vagy milyen egy moduláció. Ezek a fogalmak mindenkinek közösen álltak rendelkezésére. Neefe, Beethoven tanára is pontosan úgy tudta mindezt, mint Beethoven. Mindannyian ugyanabból az anyagból, eszköztárból dolgozhattak, csak egyik így, másik meg úgy. Ez a gyakorlat azonban a XX. század elejétől, közepétől megszűnt. A kor behatárolásában azért van ez a bizonytalanság, mert volt akinél (például Rahmanyinovnál) nem szűnt meg soha. De mellette ott dübörgött Sztravinszkij, Bartók, Hindemith, az egész nagy generáció, és minden szerzőnek ki kellett alakítania a saját eszköztárát ahhoz, hogy egyéni hangot tudjon megütni. Ez külön nehézség, és nagyon nagy feladat. Nekem ’68-ban mutatták be az első nagyobb kompozíciómat, amit a kritika érdemesnek tartott arra, hogy foglalkozzon vele, és ezelőtt mintegy tizenöt évvel éreztem úgy, hogy van valamilyen stílusom, amiről rám lehet ismerni. Ez egy koncert során történt meg. Itt volt a Magyar Rádió kórusa Strausz Kálmán vezetésével, a Vártemplomban léptek fel, és kértek tőlem két darabot. Szokatlan módon Zrínyi Miklós szövegére írtam egyet. Az idő és hírnév nagyszerű vers. A másik egy Balassi Bálint-ének volt, A fülemüle. Amikor írtam, akkor is éreztem, hogy az eszközök jönnek, nem kell kínlódnom azzal, hogy megfogalmazzak egy harmóniát vagy egy ellenpontos szerkezetet. Amikor pedig hallgattam azt a vásárhelyi bemutatót, akkor éreztem, hogy valami történt. Azóta elég hosszú idő telt el. A nagy zsenik, akik közül már említettem néhányat, azonnal rátalálnak a saját hangjukra, a kisebb szerzők nehezebben szülik azt meg. – A saját hang a szerző fontos erénye. De még vannak dolgok, amik sokat jelenthetnek számára. Az új művednek már a címében is jelezted az erdélyi jelleget. Ez is olyan sajátosság, amihez ragaszkodsz. – Bartók nagyszerűen megfogalmazta, hogy létezik egy zenei anyanyelv, amely beleivódik a zeneszerzőbe, és azon a nyelven komponál. Ez nem vitézkötéses, bokacsattogtató, mindenáron magyar motívumokkal teletűzdelt valami. A műnek a szellemében kell hordoznia létrehozója magyarságát. Semmiféle utalás nincs arra, hogy a nagy Bartók-kompozíciók népdalidézeteket tartalmaznának, és mégis benne van azoknak a szelleme. Ha nagyon össze tudsz fonódni a saját zenei anyanyelveddel, a népdalkultúrával, az általa felkínált gazdagsággal, utána bármely műfajban úgy tudsz írni műzenét, hogy a háttérben ott van a népdalkincs is, és érezni lehet rajta, hogy az magyar zene. Ha ezt demonstratív módon, szájbarágósan csinálod, zenei demagógia lesz belőle, amivel nem sokra mész. A huszadik század elején még nem volt ezzel baj, hiszen akkor született az új irányulás, az eredeti népi dallamok felé fordulás, viszont a legnagyobb magyar zeneszerzők eljutottak egy olyan szintig, ahogy Bartók mondja, a harmadik fokozatig, amelyen már nincs erre szükség, az említett szellemet direkt utalások nélkül is sugározza a kompozíció. Nekem kevés olyan darabom van, amiben ez a szellem nincs meg, amikor hiányzik, az szándékos dolog. Ilyen például a Hölderlin- dalciklus. – Egyetlen kérdés még az Erdélyi rapszódiáról: a vásárhelyi ősbemutatón úgy szólalt meg, ahogy írásakor önmagadban elképzelted? – Én csak a magam receptjét tudom ezzel kapcsolatosan mondani, nem tudom, más hogy van ezzel. Elég nehezen írom a darabokat, nem olyan virtuóz gyorsasággal, mint pédául Orbán György, volt tanítványom, aki roppant mennyiségű jó művet ír. A szerzemény megszólaltatását illetően három változatot ismerek, előrebocsátva, hogy a szerző ideális dolgokat hall, amikor a darabját írja. Tizennyolc első hegedű, tíz cselló hangja csendül meg benne, a legfinomabb pianissimo meg hasonló különlegességek keringenek az agyában. A fantáziájában minden a legnagyszerűbb. A valóságban az egyik eset az, amikor rosszul értelmezik és rosszul játsszák le a művet, és akkor nagyon kínos érzésed van, szégyelled magad a közönség és önmagad előtt is. Másik változat: olyan nagyszerűen adják elő, hogy az az érzésed, az előadás jobb, mint a mű. Ez is előfordult velem. A harmadik eset az, amikor rájössz arra, hogy valamit rosszul írtál le, nem úgy szólalt meg, hogy elképzelted. Félrevezetted magad a papíron vagy a fantáziádban. Az elhangzó hangkombináció nem olyan, amilyenre számítottál. Ez még rosszab, mert nem tudod visszaigazolni önmagadnak, hogy jó, amit leírtál. Ilyen is volt a gyakorlatomban. Itt most Costin karmester nagyon megtanulta a partitúrát, presztízskérdést csinált abból, hogy nagyon jól ismerje. Bizonyos technikai részletecskéket jobban is le lehetett volna írni, három-négy helyen éreztem úgy, hogy kisebb problémák adódtak. Ha nem egy hónap alatt írom meg, hanem ésszerűbben álltam volna hozzá, és több időt hagyok magamnak, akkor lehet, hogy ezeket észreveszem. Viszont mondhatom, hogy ami le volt írva, azt nagyon jól megcsinálták. Nem volt olyan, hogy valaki elrontotta vagy közömbösen játszta volna. Pláne a karmesterről csak dicsérő szavakat tudok mondani. – Lezajlott az ősbemutató. Most lazítás, pihenés következik? Vagy újabb feladatok várnak? Látom, kéznél van a három Hölderlin-lied partitúrája. – Ez egy régebbi mű. Viszont egy nagyobb darab megírása után, ilyen felfokozott állapotban az embernek könnyebben jönnek a gondolatai. Így aztán megint írok valamit, pedig nem is kérte senki. Persze kisebb formációra, nem ilyen nagy zenekarra, mint a rapszódia esetében. Így volt akkor is, amikor a székesfehérvári zenekar mutatta be egyik művemet, a Concertatiót. Azt a 70. születésnapomra írtam, és az az Ilarion Ionescu-Galati karmester vezényelte, aki szintén 75 éves, és ezen a héten dirigálta a marosvásárhelyi szimfonikusok koncertjét. Utána rögtön, bár senki nem kérte, megírtam a Gulágot. – Szóval arra is jók az ilyen kerek évfordulók, hogy az alkotóember meglepje magát valamilyen fontos új művel. Sokan hüledeztek, amikor azt hallották, hogy a 75. életévedet töltöd. Te magad érzed ezt a kort? – Ha azt kérdezed, hogy fáj-e a derekam, akkor azt mondom, igen. Ha az jut eszembe, hogy régebb, boldogult ifjúkoromban elmentem egy hegyi halászatra, és csak úgy szökdöstem a sziklákon, most meg alig tudom felvonszolni magam az Ilva felső folyásánál levő sziklákig, akkor szintén azt kell mondanom, hogy érzem az idő múlását. És van még valami. Annak idején nem telt ilyen gyorsan az idő, mint manapság. Most, amikor igazán nem kéne, rettenetes gyorsan telik. A ’89-es fordulat óta, mióta annyi mindent átéltünk, és annyi minden történt velünk, villámgyorsan elrepültek az évek. Lehet, hogy azért, mert azóta aktívabb életet tudtunk élni. – És azóta úgy is intézted, hogy mindig sok dolgod legyen. Számos területen igyekszel tenni valamit. A zeneszerzés mellett ott van az egyetemi oktatás, a Kemény Zsigmond Társaság irányítása, a Bernády Alapítvány kuratóriumi megbízatásai, a Pro Európa Liga, és még sorolhatnék néhány egész embert igénylő elfoglaltságot. – Amikor annak idején kértem a nyugdíjaztatásomat a filharmóniától, azt hittem, hogy időmilliomos leszek. Vacakolok a kertben, írok, amikor és amihez kedvem van. Egy frászt! Folyton adódik valami. Talán ez az állandó aktivitás gyorsította fel az életem. De az is lehet, hogy ez egyszerűen egy biológiai folyamat, tőlünk függetlenül megváltozik az időérzékelésünk. – Mikor lesz a következő zeneszerzői jelentkezésed? Nem véletlen, hogy előttünk vannak a Hölderlin-dalaid. – Jó három évtizede születtek. Novemberben Budapesten a Művészetek Palotájában városunk szülötte, az egyre jobb teljesítményt nyújtó Borsos Edith fogja énekelni. A mű bemutatója nagyon rég volt, Pászthy Júlia vállalta az elődását és az akkori kamarazenekar, aminek én annak idején a Camerata Transsilvanica nevet adtam. Az "elvtársak" rettenetesen fel voltak háborodva emiatt, és rögtön törölték is az elnevezést. Na, ezt adja elő Edith. Nehéz falat ez egy szoprán énekesnőnek, a Kolozsvári Magyar Opera zenekara fogja kísérni a Müpában. – És az újonnan született mű, amit említettél? – Úgy néz ki, hogy egy vonósnégyes kompozíció lesz. Benne vagyok a svungban, de amíg nincs kész, nem szeretnék többet mondani róla. Ez olyan halászbabona-féle jó szokás. – Azt kívánom, hogy ez a lendület minél tovább tartson, és minél tovább érezd, hogy sok időre van szükséged, hiszen rengeteg a mondanivalód. – Remélem, hogy futja majd még bőven a fantáziából is. N.M.K. Népújság (Marosvásárhely) 2012. november 12.I-feszt: kisebbségi színházak, nagy előadásokSzínészek, rendezők, kritikusok és Thália más „papjai és szolgái" népesítik be vasárnap este óta Nagyváradot, ahol megkezdődött az Interetnikai Színházi Fesztivál, ismertebb nevén „I-FESZT". A frissen felújított Szigligeti Színházban Szabó K. István művészeti igazgató, Czvikker Katalin menedzser-igazgató, Markó Attila államtitkár és Szabó Ödön megyei tanácsos nyitotta meg a kisebbségi társulatokat felsorakoztató szemlét. Markó Attila „egyik legkedvesebb gyermekének" nevezte az immár hatodik alkalommal megrendezett I-Fesztet, amely immár önjáró lett, és vándor jellege kifejezetten előnyére válik, mert így a társulatok egymással versengve igyekeznek túltenni az előző szervezőn színvonal és profizmus tekintetében. Sikerrel: a váradi rendezvény valóban hangulatos, a szervezés gördülékeny, a meghívott produkciók és járulékos rendezvények izgalmasaknak ígérkeznek. Az üdvözlő beszédek után a sepsiszentgyörgyi társulat Bánk Bánja nyitotta meg az előadások sorát. A „magyar Hamlet", (ahogy Darvay Nagy Adrienne színháztörténész nevezte hétfői előadásában: „a nemzeti ereklye") mit sem veszített aktualitásából Bocsárdi László rendezésében. A magánéleti sérelmek és országos érdekek, az elavuló és új értékrendek közti őrlődést megrendítően adja vissza a hol kitörő, hol magába roskadó Mátray László – Bánk bán, aki alkatában és habitusában is tökéletesen megfelel Katona József elképzelésének. A szerző ugyanis a Tudományos Gyűjtemény 1821-es évfolyamában leírta, milyennek látja a címszereplőjét: „Az érző ember hellyel-hellyel keserűen fölszólal", „Bánk bán nagysága meghomályosítja a királyi házét", „Bánk lépései alatt reng Magyarország". Mindezt Darvay Nagy Adrienne-től tudjuk meg már hétfőn, a színháztörténész (és a mostani fesztivál zsűrijének egyik tagja is) egy lexikon pontosságával és egy született előadóművész tehetségével mesélt a 220 éves hivatásos erdélyi magyar színjátszásról, annak társadalmi szerepéről, a művelt nemesség részvállalásáról a színházi életben. De arra is fény derült, ki volt az első igazi erdélyi „celeb", az első sztár-színész, a legelső magyar Hamlet: Kótsi-Patkó János, akiről feljegyeztetett, hogy ő mondta ki 1798 augusztus 26-án Nagyváradon A süketnéma című vígjáték első szavát. Ilyen színház- és kultúrtörténeti egzotikum az is, hogy a zilahi Wesselényi-szoborpáros jobbágyát Fadrusz egy Bánk bán-előadás Tiborcáról mintázta, akit Szentgyörgyi István alakított Katona József születésének százegyedik évfordulóján. A Szigligeti Színház előcsarnokában ezt megelőzően rendhagyó, interaktív kiállítást mutatott be Szebeni Zsuzsa, a magyar Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa: közönségnek puzzle-kat kellett kiraknia, hogy munkájuk eredményeként megcsodálhassák a magyar nemzet nagy színészeiről fennmaradt képeket, illetve olyan színháztörténeti eseményt megörökító fotográfiát, mint az erdélyi főnemesek által bemutatott élőkép, amely Zrínyi Miklós eskütételét ábrázolja. Az eredeti fotográfia alatt – mondta Szebeni Zsuzsa – az alábbi felirat olvasható: „A magyar nemzeti színészet 100 éves jubileuma alkalmával Kolozsvárt színre hozott élőkép." Az erdélyi történelmi családnevek, amelyek a képek alatt felsorakoznak, döbben rá a néző, hogy mekkora szerepet játszott a magyar arisztokrácia a színházi életben: Szentkereszty Béla báró mint Zrínyi néz előre büszkén, körülötte csapatvezérei, gróf Bethlen Bálint mint Juranics emeli fölé a zászlót. Zrínyinét gróf Wesselényi Béláné alakította a Dunky fivérek fényképezőgépe előtt. „Miután Kolozsváron ekkor még nincs villanyvilágítás a színházban, a budapesti Operaház adta kölcsön a szükséges reflektorokat minden felszereléssel együtt, beleértve a fővilágosító Dreilicht urat. Tényleg csodálatos látvány született, a közönség tombolt, és újra és újra látni akarta a főúri műkedvelőket, akik közül többen közel álltak az ájuláshoz, de hősiesen kitartottak" – fűzte a történetet a képhez Darvay. Hétfő délután három előadás is van a fesztivál műsorán: Székely Csaba Bányavakság című darabja a marosvásárhelyiek, Ibsen Peer Gyntje a temesváriak és a Zabhegyező a sepsiszentgyörgyiek és kézdivásárhelyiek közös produkciójában. Maszol.ro 2013. január 2.Száz évét ünnepelte a Magyar CserkészszövetségA Magyar Cserkészszövetség megalakulásának századik évfordulóját ünnepelték december 28-án Budapesten, az Országgyűlés felsőházi termében. Az emlékülésen a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) részéről 17 vezető vett részt. Közel négyszáz cserkész gyűlt össze ünnepelni, emlékezni és hálát adni az elmúlt száz évért, ugyanakkor reménnyel és hittel elindulni a következő száz év útján – tájékoztattak az RMCSSZ részéről az emlékülésen jelen levők. A Romániai Magyar Cserkészszövetségen kívül a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának többi tagszervezete is képviseltette magát: a Magyar Cserkészlányszövetség, a Horvátországi Magyarok Zrínyi Miklós Cserkészcsapata, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség, tehát a világ minden táján létező és működő magyar cserkészcsapat. „Az ülésen Buday Barnabás, a Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának elnöke arról beszélt, hogy milyen is kellene legyen az elkövetkező száz év, és milyen értékeket képvisel maga a cserkészet. Előtte szólalt fel Lendvai Lintner Imre, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöke, ő arról beszélt, hogy milyen is volt az elmúlt száz év, és milyen nevezetességek, személyiségek fémjelezték ezt az időszakot. Kiemelte, hogy tőlük tanulhatunk, és hogy milyen hagyományokat, értékeket kell nekünk továbbvinni” – számolt be portálunknak Györgyjakab Tímea Rita, a Romániai Magyar Cserkészszövetség külügyi vezetője. Elmondta, nagy meglepetés volt számukra, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának Arany Országgyűlési Emlékérmet, míg több határon túli cserkészszövetségnek Ezüst Országgyűlési Emlékérmet adományozott, mintegy elismerve azt a munkát, amelyet a cserkészszövetségek végeznek. A külügyi vezető így összegzett: „Mindnyájunknak nagyon megható volt részt venni ezen az ünnepségen. Ezek az alkalmak visszajelzések arra, hogy a munkának, amit végzünk, értéke és értelme van, hogy ezt a munkát folytatni kell, és hogy az ifjúság nevelésének az elmúlt száz évben és a következő száz évben is megvan a helye.” Az RMCSSZ tagjai hazafelé jövet megtekintették a gödöllői múzeum cserkészkiállítását, és tiszteletüket tették Teleki Pál főcserkész sírjánál. Péter Beáta Székelyhon.ro, 2013. május 11.Kultúránk nápolyi követe: Amedeo Di FrancescoAmedeo Di Francesco professzor neve valóságos fogalom a magyarságtudománnyal foglalkozók körében, nemzetközi hungarológiai kongresszuson figyeltem fel arra, hogy a dallamos nevű tudós a tanácskozások elnökségében foglal helyet, tíz évig a Nemzetközi Hungarológiai Társaság elnöke is volt. „Balassi-kutató” – közlik kérdésemre suttogva, amitől a csodálkozás csak fokozódik az emberben. Nos, legutóbb a Sapientia Egyetem csíkszeredai konferenciáján találkoztam vele, a nápolyi L’Orientale Egyetem magyar tanszékének vezetője volt szíves válaszolni pár kérdésemre. Előbb a tanszékről és diákjairól beszélgettünk. – A mi egyetemünk neve azért A Keleti, mert egy 18. századi kezdeményezésre épül. Annak idején a kínaiak kollégiumának hívták, mert azok tanultak ott, akiket kínai misszióra készített fel az egyház, és keleti nyelveket kellett tanulmányozniuk. A L’Orientale magánintézményként kezdte, negyven éve már állami egyetem a megfelelő ösztöndíjrendszerrel, mindennel. Nálunk persze mindenkinek kötelező tandíjat is fizetnie, aránylag nem túl nagy összegről van szó. Olaszországban a hungarológiai tanszékeknek egész hálózata működik, hét egyetemen tanítják a magyar nyelvet és irodalmat: Nápolyon kívül Rómában, Firenzében, Padovában, Udinében, Milánóban és Bolognában, ezeken a magyar tanszékek helyzete szilárd. Hogy a jövőben mi lesz, az persze kérdéses, de egyelőre, ahogy a székelyek mondják: mi erősek vagyunk – neveti el magát. Saját tanulmányairól is elárul egy-két részletet: – Én egyetemista koromban találkoztam a magyar kultúrával, ahogy viccesen mondani szoktam, mindig vonzódtam a „furcsa” dolgokhoz. Hosszú ideig tanultam latinul, ógörögül, nagyon szeretem az ókori irodalmat, de vonzódom a kelet-európai kultúrákhoz is. A közép-európai műveltségek iránti érdeklődésem vezetett el a magyar, a horvát kultúrához is. Nem utolsósorban azért, mert a gimnáziumban a tanárok nem tudták pontosan megmondani, mi is történt a kontinensnek ebben a felében. Kiváló vendégprofesszoraim voltak Rómában: Balázs János és Szauder József. Magyarországon először ösztöndíjasként 1969-ben jártam a debreceni nyári egyetemen, azóta még számtalanszor. Szerencsés voltam, hogy ilyen kiváló tudósoktól tanulhattam. Nem voltunk sokan, nemegyszer hárman talán. Többnyire baloldali érzelmű diákok, én azonban nem politizáltam, a kommunizmus kimondottan taszított. De nem támadt ebből bonyodalom, mert én a 16. századi irodalommal kezdtem. Hogy azt a szakot végeztem-e? Nem voltunk olyannyira szigorúan szakokra osztva, de szakdolgozatomat valóban Balassi Bálint Szép magyar komédia című pásztorjátékáról írtam. Balassi tudott olaszul, fordított is olaszból, én pontosan ezt a fordítást és átdolgozást elemeztem. Sokáig foglalkoztam a reneszánsz kori olasz irodalommal, és így találtam rá e témára. Az olasz irodalmi nyelv a Dante-féle toscanai dialektusból alakult ki, Pietro Bembo volt az a kiváló tudós és költő a 16. században, aki megteremtette a Dante utáni olasz irodalmi nyelvet. Az ő nyomán ismerte meg Balassi Petrarca költészetét, és lett maga is petrarkista költő. Igen, Balassi lépést tartott a kor irodalmi fejlődésével. Nagyon érdekes a magyar kultúrában, hogy mikor szinkronban, mikor késésben van a Nyugathoz képest, de nem is így kellett volna mondanom, inkább az az igazság, hogy Balassi után a históriás énekek, a hagyományos verselési formák nyomultak előtérbe a reformáció és a török hódoltság korában. Családomban csak én tudok magyarul, ha elvonulok szép magyar könyvtáramba, az az én külön világom. – Balassi mellett milyen súlypontjai vannak még munkásságának? – Balassival már régen nem foglalkozom, most Zrínyi Miklós köt le. Nagyon tetszik a Szigeti veszedelem és annak horvát változata is, én horvátot is tanultam az egyetemen, és tudom élvezni ezt a magyar–horvát párhuzamot. De Erdélyben vagyunk: nagy szerelmem Dsida Jenő. Nagy költő. Magyarországon tanulmánykötetet várnak tőlem róla, már tizenegy tanulmány el is készült, csak a kötet összeállításával késlekedem. Májusban Dsida-konferenciára is meghívtak, sajnos Amerikában leszek éppen, de tanulmányomat elküldöm, befejezésén dolgozom. Az olaszországi hungarológiai tanszékek jövőjéről, a tanárutánpótlásról óvatosan nyilatkozik. Fájlalja, hogy a mai diákok „nem annyira bátrak”, mint az ő fiatalkorában, az angol, a kínai ma a sláger, azt remélik, hogy ezekkel könnyebben jutnak majd álláshoz. A L’Orientalén különben 11 ezer diák tanul. A hungarológiai tanszéken ketten dolgoznak, legutóbb hét magyar diák érkezett hozzájuk az Erasmus-programnak köszönhetően. Nápolyban román tanszék is létezik, a professzor elmeséli, hogy dékán korában sikerült a felszámolástól megmentenie. A takarékossági hullám szele megcsapta ezt az intézményt is, az amerikai tanszéknek akarták adni azt az állást, nagy „kelet–nyugati csata volt”, mondja nevetve, de sikerült megőriznie, ma az újlatin filológia erős ágazatnak számít. A magyar állam korábban cserelektort küldött, most ez nincs, de jól kiépített személyes ismeretségi háló biztosítja a szükséges kapcsolatot. Amedeo Di Francesco professzor ma választmányi tagja a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak, melynek elnöke a finn Tuomo Lahdelma – a tudományág egy másik élő „fogalma”. B. Kovács András Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. október 21.Felújították az emlékművetFelavatták pénteken Szamosfalván az 1849-ben e napon kivégzett Tamás András huszárezredes, és Sándor László honvéd őrnagy felújított emlékművét. A székely származású honvédtiszteket a Karl von Urban ezredes által elnökölt, Kolozsváron székelő császári haditörvényszék ítélte kötél általi halálra. Kivégzésük után holttestüket a szamosfalvi vesztőhely közelében temették el. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legimpozánsabb erdélyi emlékhelyét 1896-ban állították, ám a 20. században többször is ledöntötték. Most közösségi összefogással, a magyarországi Honvédelmi Minisztérium, és a Külügyminisztérium anyagi támogatásával állították fel újra, miután több mint harminc évig állt romokban. „Olyanok próbálták a vértanúk emlékét bepiszkítani, akik ma is félnek a nemzeti összetartozásunk erejétől, a szabadság és önrendelkezés iránti igényünktől” – jelentette ki Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere az avatóünnepségen. Úgy vélte, az újraállított emlékmű ma már a közösségi összefogásba vetett hitet is jelképezi. A Hende Csaba honvédelmi miniszter köszöntését is tolmácsoló Csikány Tamás ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára úgy vélte, az egész Kárpát-medencében alig találni olyan emlékművet, amelyik a szamosfalvihoz hasonló pompában ragyog. Úgy vélte, az emlékműnek kettős jelentősége van. „Egyrészt emléket állít azoknak, akik vértanúhalált haltak, de jelzés az utókornak is, hogy érdemes a hazáért élni, és érdemes akár meg is halni érte, hiszen az utókor emlékezni fog rájuk, nevüket, tetteiket, dicsőségüket örökké őrizni fogja” – fogalmazott az ezredes. Pap Melinda Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-30 | 31-42
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
